A bohócok

A napokban sokat néztem vicces dolgokat. Vannak dolgok, amik viccesek, és vannak amik nem azok. A bohócok egyátalán nem viccesek. Kivételt képez az az eset, amikor az illető bohóc valamilyen módon megsérül. Okos emberek három kategóriába sorolják a bohócokat:

Szülinapi bohóc: szomorú. Cirkuszi bohóc: idegesítő. Egy bohóc csak úgy a környéken: félelmetes.

Megjegyzés: A bohócok tulajdonképpen akkor váltak félelmetessé, amikor egy pasas - valószínűleg egy frusztrált bohóc - megrendezte az első bohócos horrorfilmet.

Ha belegondol az ember, az egész cirkusz arról szól, hogy tehetséges emberek hülyét csinálnak magukból. De pénzért csinálják. A politikában is pénzért csinálják, csak ott hülye emberek okoskodnak, ők többnyire egy nagy házban, nem egy nagy sátorban. Ez már csak ilyen. Aki politikus akar lenni, el kell menjen jogra, aki cirkuszista, az meg balra. Csak számolnia kell azzal, hogy a csövesek csövese lesz. Hallottunk mindannyian olyanról, hogy sátorban laknak civilek, vagy elhagyatott vasútállomáson húzódnak meg...de azért nagy szívás lehet az, hogy sátorban dolgozz, és haza is egy vagonba kell menj.

Pénz kell az embernek, cirkusz nem.

Ezeken el lehet gondolkodni: Mik a kritériumok, amiket figyelembe vesznek, amikor versenyvizsgázik valaki bohóc állásra? Miért nincs soha bajusza egy bohócnak? Mennyi lehet egy kötéltáncos alapfizetése? Számolnak-e a bohócoknak veszélyeztetettségi pótlékot? Miért nem?